Wass Albert-emléknapot tartottak hétfőn az ŐrvidékHázban az író születésének 110., halálának huszadik évfordulója kapcsán.

Az alkalomra nagyon sok érdeklődő jött el. Sági József, a Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakgimnázium igazgatója köszöntőjében utalt rá, hogy Wass Albert a magyar irodalom talán legellentmondásosabb szereplője, a vele kapcsolatos tisztánlátást minden korszakban sok tényező nehezítette. A továbbiakban történelmi áttekintést hallhattunk a Trianon utáni Erdély viszonyairól, Dalos Tibor tör­ténelemtanár előadásában. Rá­mutatott az ott élő 1,6 millió magyar, azon belül is az arisztokrácia sorsára, mindarra a megaláztatásra és jogfosztottságra, amelynek Wass Albert is részese volt.

Károly Bálint verset mondott a Wass Albert-emlékesten az ŐrvidékHázban
Fotó: Horváth Balázs

Kovács Jenő, az Apáczai Alapítvány elnöke erdélyi utazásai alapján fotókon mutatta be az író életének színtereit, azok mai állapotát. Köztük három üres szobortalapzatot: valamennyiről eltávolították az író arcmását. Utalt azokra a változatos vádakra, amelyek miatt Wass Albert mind a mai napig nem kerülhet az irodalomtörténetben őt megillető helyre. Antiszemita? Hazaáruló? Egy-egy kijelentése, írása alapján tartották (tartják) ennek is, annak is, holott nem kiragadott mondatok alapján kellene őt megítélni, hanem egész életműve alapján – vélekedett az előadó.

Arról, hogy végül is Wass Albertet milyen hely illeti meg az irodalomban, dr. Láng Gusz­táv irodalomtörté­nész be­szélt rendkívüli alapossággal. Hangsúlyozta: az írói rang független a politikai beállítottságtól. Wass Albert kiválóan ábrázolta a belülről jól ismert erdélyi magyar arisztokráciát, a havasokban élő ember hiedelemvilágát, vagy a természet tudatunkat és tetteinket meghatározó kultuszát. Munkásságának jobb megértéséhez a tudós a kortárs irodalom fő vonulataiba ágyazva elemezte az író életművét.

Forrás: vaol.hu