Irodalmi Műhely – Vértes a huszárok Doberdója 2019. március 22.

Az ŐrvidékHáz Irodalmi Műhelyében 2019. március 22-én (pénteken) 17 órakor dr. Bene János és Szebenyi István: Vértes a huszárok Doberdója című könyvével ismerkedhet meg az érdeklődő közönség a Szülőföld Könyvkiadó jóvoltából. Az izgalmas események bemutatásában Ádám Barnabás ezredes,  a Honvéd Koronaőrség parancsnoka lesz segítségre.

A második világháborúban a magyarországi hadszíntér egyik utolsó csatájában a Vértesben lövészárkokba beásva egy maroknyi huszár több, mint egy hónapig feltartotta a Tolbuchin vezette 3. Ukrán Frontot. Mindebből a hozzátartozókon és a környék polgári lakosságának túlélőin kívül 73 éven keresztül senki nem tudott semmit.

Ez a könyv az első, amely összefoglalja az eseményeket, feltárja az elnémított tragédiákat és maradandó emléket állít az elesett huszároknak.

A Vértesben volt az utolsó nagy ütközete 1945. január 15. és március 18 között a maradék huszároknak, akik a lengyelországi illetve az ukrajnai véres harcokat túlélve egy utolsó hősies tettre álltak össze.

A környező falvakból a lakosságot már 1944 karácsonyán kitelepítették, és itt készültek a német csapatok a túlerőben lévő szovjet hadsereget megállítani. A helyiek meséltek saját átélt borzalmas élményeikről.

Arról, hogy a lakosság nagy része elszenvedője volt a házaik között zajló harcoknak, az ellenük, ártatlan áldozatokon elkövetett erőszakos cselekményeknek.

Ne feledjük, Budapest ostroma után talán ebben a térségben tartottak legtovább a harcok. A felszabadítóként érkező megszállók pedig aszerint is viselkedtek a lakossággal.

A túlélők emlékezetében még ma is élénken élnek a zabrálások, fosztogatások emlékképei, mint ahogy az asszonyaink, lányaink megbecstelenítésének kitörölhetetlen emlékei is.

Nem csak az elfogott katonákat tekintették a kollektív bűnösség jegyében fasisztának, nácinak, de a civil lakossággal szemben is így jártak el.

Szebenyi István mintegy 20 éve kutatja a Vértesben elesett magyar huszárok emlékét. Volt olyan katona, akit neki sikerült azonosítani, és hozzátartozóját értesíteni megtalálásáról, annak körülményeiről.

A könyv nem csak a szakmának készült, bár az első részben a téma részletes feldolgozása olvasható. Célja valójában az, hogy az érdeklődők számára egy könnyen értelmezhető, olvasmányos, érzelmekre ható írás születhessen.

Ugyanis, hogy a hősök akkor halnak meg igazán, ha elfeledjük őket – és ő mindent megtesz, hogy a huszárokkal ez ne történhessen meg.